Flow-projekt szinopszis A program részletes leírása

Flow-projekt szinopszis
A program részletes leírása


A 'Flow projekt' egy létrejövő új előadás címe és egyben egy rendhagyó kiállításmegnyitó, valamint filozófiai vetítest indító is a Sín Kulturális Központban. A Magyar- és Közép- európai Whitehead Egyesület részéről annak egyik alapító tagja és alelnöke Árik Zsófia vállalja föl a projekt vezetését.

Támogatott pályázat esetén vállaljuk, hogy a projekt megvalósulásának körülményeiről, a produkció sikerességéről, szakmai eredményességéről elemző, esztétikai és kritikai alátámasztássall szakmai beszámolót készítünk. Terveink szerint a Flow-projektről táncművészeti rövidfilmet forgatunk és beszámolunk róla több rádiós műsorban is (Civil Rádió, Fúzió Rádió, Tilos Rádió).

Sikeres projekt esetén a Sín Kulturális Központ a Whitehead Egyesülettel karöltve hosszabb távú együttműködést tervez, filozófiai vitaesteket, konferenciákat, nyári egyetemeket, workshopokat tervezünk a Folyamat jegyében.

Ezzel párhuzamosan kiállításokat és kiállításmegnyitókat is létrehoznánk a Sínben a Noha Alkotóműhely, a Medence csoport, az IRU-projekt és mások szerepeltetésével.

Nincs kizárva a szorosabb együttműködés a Symposion Alapítvánnyal és a Folyamat Társasággal sem, az itt dolgozó művészek filozófiája már egymásra talált a Whitehead Egyesülettel, közösen megvalósított projektjeiken keresztül (Symposion a Folyamat jegyében előadássorozat).

Tehát maga a Flow-projekt nagyobb ívű és egy már elkezdődött, létező folyamatot folytat, annak áramlásába illeszkedik. Célja összefüzni a hasonló gondolkodású művészeti és tudományos csoportokat közös projekt szárnyai alatt, melyek megvalósításához a Sín Kulturális Központ teret és lehetőséget biztosít kölcsönös együttműködés keretében.

Ennek a nagyobb ívű projektnek első állomása a létrejövő konkrét új produkció, a FLOW-projekt. A továbbiakban ennek részletesebb szinopszisát adnám.

Produkciónk kísérleti jellegű és új értékeket kíván felmutatni. Címe, a 'FLOW' áramlást jelent a csíkszentmihályi és annál is tágabb értelemben. Ezt az áramlást szeretném a művészet olddaláról, vizuális és audiális hatásokkal megjeleníteni.
Ezért rendhagyó filozófiai vitaestindító. Folyamatfilozófiai annyiban, hogy terveim szerint az előadás anyagát, szövetét olyan hangminták alkotják majd, melyeket folyamatfilozófiai szövegek alkotnak.
A Whitehead Egyesület megalakulása óta, annak alapító tagjaként írok és fordítok, veszek részt haza és nemzetközi konferenciákon előadóként, publikálok elsősorban külföldön, Alred North Whitehead filozófiájával fogallkozom és rajta keresztül a folyamatfilozófiával, szerveződéselmélettel, organicista filozófiákkal. A Novum Verlagnál 2010 tavaszán megjelenő könyvem címe: Folyamat - Teológia -Transzformáció. A produkció szövegkönyvét elsősorban innen kiemelt és összefűzött szövegrészletekkel alkotnám meg.
Ezekre a folyamatfilozófiai szövegekre épülne egy kontakt improvizációs mozgás az előtérben és a háttérben. Célom egy több rétű látvány megjelenítése olyan módon, hogy benne a látványelemek ne kioltsák, hanem erősítsék egymást. Hogy a látvány ne egy vázra erősített felszínes anyag legyen, valami nem-összefüggő összehordott jelenségvilág, hanem szerves egésszé váljon, koherens legyen a rendszer egészén belül, így 'minden összefüggjön mindennel', együtt lélegezzen, szerves egészet alkosson. A kontaktimprovizációs mozgásnak kellene értelmeznie a folyamatfilozófiai-, szerveződéselméleti mondatokat - azoknak a mozgást kellene értelmezniük. Azt szeretném, ha az eltáncolt, elmozgott mozgás kifejezné azt amit az áramlás jelent és viszont, hogyha az áramlásról szóló filozófiai szövegeket a látvány képes lenne értelmezni, nem pusztán illusztrálni vagy megjeleníteni. Ehhez járul a harmadik szint: a vetítés.

2006 bábszínészi diplomamunkám óta vetítős bábszínházakkal dolgozom és ilyen előadásokat is szeretnék létrehozni a jövőben. Úgy gondolom, hogy a vetítésnek, mint látványelemnek más értelmet kell adnunk a bábművészetben vagy a táncművészetben, a cirkuszban vagy a színház világában, vagy a party szférában. Nemcsak egy alárendelt szerepet, a kiszolgáló, zenei aláfestő látványét, hanem egy azt értelmező, dimenziót megnyitó hatásét, mely ideális esetben nemcsak átszínezi de értelmezi is a történteket. A Flow-projektben két VJ-vel dolgozom. Panni Pekingben tanult Vj-zni, Jerome francia származású. Az ő formanyelvük, képi világuk és színeik fogják alkotni a projekt látványát, ők felelősek a fény- és látványtervezésért is amellett, hogy összeállítják, vágják, animálják és vetítik az előadásban a vetítés képi anyagát. Azt szeretném, hogy a vetítés ne plussz egy látványelem legyen, ami sajnos sok előadásban előfordul, hanem legyen élő kapcsolatban az előadás minden sejtjével. A játszók, a táncosok - egy férfi és egy nő - kapcsolatban vannak a vetítéssel, mozdulataikkal azt eltolhatják, nagyíthatják, kicsinyíthetik, a kép torzul, átvetül másik felületre és ugyanígy a vetítés is hat a játszókra, Tér nyílik és csukódik és erre a táncosok mozdulatokkal reagálnak. Azt szeretném ha egy folyamatosan áradó és vég nélkül mozgó áramlás lenne, amelyben a látvány , az előtér és a háttér dinamikus kölcsönhatásban van. Erre jön még rá a szövegréteg, a folyamatfilozófiai és szerveződéselméleti szöveget hangmintákkal megvágva. A hangot közösen hozzuk létre majd Pirisi László segítségével (aki a napokban bemutatott Rózsaszín Sajt c. film zeneszerzője egyébként) hang drummos keleti hangmintái segítségével.

A látvány vagy díszlet egy szent tér, különböző vetítésre alkalmas felületekkel, fehér vásznakkal, elasztikus anyagokkal és Uri Ildi installációival. Uri Ildi a MOME-n végzett textil szakon, már Weöres: Médeia c. diplomamunkámban a segítségemre volt, ő készítette a jelmezeket és azokat a gömb felületeket, melyekre akkor vetítettünk. Azóta még monumentálisabb lámpaernyőket, gömbfelületeket hozott létre, a Noha Alkotóműhelyben, ezeket szeretnénk használni a Flow- projektben is. A nagy (3-4 méteres) gömbökön kívül szeretnénk pókhálószerűen átszőtt alakzatokat és ezzel befonni egy teret. Erre a Sín Kulturális Központjában lévő terek alkalmasak belmagassági és minden szempontból. Ezek a nagy méretű installációk bent is maradnának a térben és így a Flow-projekt c. előadásunk ennek a kiállításnak a rendhagyó kiállításmegnyitója is lenne egyben. Nagyon jól tagolná a teret és a benne létrejövő energiákat, információs csatornát nyitna meg. Ez tehát a produkció úgymond negyedik rétege. Ezeket az installációkat szeretném forgatni is. A forgó kötött installációk árnyékával is játszunk és a rájuk történő vetítéssel. Írásvetítővel, diavetítővel, projektorral dolgozunk, ezekkel lehetőségünk van a képet nagyítani, torzítani, színezni, eltolni, stb.. Így Uri ildi installációi színházi térbe kerülve maguk is játszókká, legalábbis játszó felületekké válnak, megmozdulnak, a báb funkcióiját töltik be átvitt értelemben, mint animált tárgy. Játszunk emellett a fénnyel, annak megtörésével.

A mozgás az előtérben és a háttérben, vetítve és sziluettként történik. Sápi Ádám kontakttáncossal dolgozom, aki nemcsak a kontaktban, de a különböző keleti mozgásformák ismeretében és a keleti filozófiákban, ezek közül a buddhizmusban is járatos. Úgy gondolom, hogy személyében nemcsak egy tehetséges, magas férfi táncos testet, hanem egy szellemi partnert is találtam ennek a közös táncnak a megvalósításához. A másik táncos én leszek, színpadi mozgást tanultam még a Budapest Bánszínházban stúdiósként, pantomimes vizsgát az Állami Artistaképzőben tettem, táncterápiával aktívan tíz éve foglalkozom. A mozgás és a tánc terápiás médiummá válnak, ahogyan minden más művészeti forma is számomra, képes tudattartalmak közvetítésére, megélésére, kifejezésére. Ez a táncunk most a párkapcsolatok alakulásáról is szól.
Az t szeretném, ha a Flow, az áramlás ez esetben kilépne a személytelenség szintjéről, nem pusztán filozófialilag és esztétikailag szeretném megmutatnia z áramlás természetét, hanem személyeségében is. A Flow érzésfolyamot is jelent egyébként. A szerveződéselmélet szerint minden összefügg mindennel, mindannyian egy élő organizmus létező, tapasztaló, érző sejtjei vagyunk és hatunk egymásra. Ahogyan Heidegger vagy Levinas fogalmaz a fenomenológiában: 'felmerülünk egymás arcából'. Azt szeretném, ha a táncunk a kapcsolatokról is szólna, arról, hogy hogyan hozzuk létre egymást egy érintéssel, egy mozdulattal, hogyan jövünk létre a kapcsolatainkban és a kapcsolataink által. A szerveződéselméletben ahogyan Leibniz monászai: tükrözük egymást, sőt: nem is létezünk egymás nélkül és a köztünk lévő viszony nélkül. Csak a Folyamat valóságos és ennek szélső állapotai - jelen esetben a személyek - egymás által, egymást folyamatosan létrehozva, egymásra refklektáltan vannak és nicsenek ezen a viszonyrendszeren kívül. Szeretném ebben a kontaktimprovizációban megmutatni ezt a minőséget. Az áramlásnak ezt az interszubjektív és nagyon is személyes természetét.
Minden áramláselmélet egyben keletkezésmitológia. Az érdekel, hogy hogyan jön létre valami, mit jelent a kreativitás, a Teremtőerő, maga a teremtés a Folyamatban, hogy minden pillanatban valami új születik és hogy ott lehetünk valami hajnalánál, keletkezése pillanatában.
Így ez a tánc a teremtésről is szól, a saját születésünkről és a kapcsolatunkról, annak ezer szintjéről, ahogyan elutasítunk vagy elutasítanak, ahogyan közelebb hajlunk, érintünk, viszonzunk vagy elszenvedünk valamilyen hatást.
Ez a kontakttánc közben reagál a szövegekre, azokat értelmezi és reagál a vetítésre, az abban megnyíló és csukódó terekre.

Bátorság volna azt állítani hogy teljes improvizációt szervezek minden szinten. A projekt akkor lenne autentikus, ha a hangos létrehozott hanganyagát, a vetítős létrehozott képi világot, a táncosok mozgásokat, a látványos által felrakott térterelő elemeit beállítja térbe és közösen improvizálásba kezdenénk. Ennek nyilván meglesznek a korlátai, a csúcspontjai, ellenpontjai dramaturgiailag, így van egy váz, amiből kiindulunk, de szeretném, ha ez maximálisan egymásra figyelést igénylő közös improvizáció lenne, mert ez közelebb van az Áramlás igazi természetéhez.
Több performanszem volt már és többször alakult úgy hogy improvizálnom kellett színpadon, sok ember előtt, időben elcsúszó látvánnyal és hanggal szinkronban. Ezek az intenzív tapasztalatok arról győztek meg hogy sokkal nagyobb jelenlétet követel és teremt egy ilyen helyzet - különösen ha egymásra utalt résztvevőkkel dolgozunk. Koreográfiánk alakul, mindenki dolgozik a saját anyagával és területén, de a létrejövő megszülető Flow mindig valami aktuális, pillanatnyi, áramló kellene hogy legyen. Minél több inimprovizációs mezőt szeretnék a projektbe emelni. Ez is kísérletezést kíván. Kísérletezünk a szövegekkel, a mozgással, a hanggal, a látványvilággal, a fénnyel, a térrel, hogy az hogyan nyílik-csukódik, mennyire lehet nagy vagy intim egy installáció vagy egy mozdulat. Azt szeretném ha egyetlen pillanat sem lenne mozdulatlan, hanem a körülöttünk lüktető szerves életet utánozva folyamatosan mozgásban lenne.

Ez a hálószerű installáció a mátrix, az anyaméh minőségét is hozná, amelyből belülről lüktet az élet. Ehhez tartozó filozófiai szövegekkel foglalkozom archaikus és modern kozmológiákban. Folyamat - Teológia - Transzformáció című könyvem előreláthatólag 2010-ben lát lapvilágot a L'harmattan Kiadónál. Ezt az áramló minőséget szeretném több szinten, több rétegben megvalósuló látványban felmutatni.
Ez lenne a Flow projekt.