Lehetséges-e a végtelen Flow? Flow Konferencia, Whitehead Egyesület
http://blip.tv/file/3194782
2010. február 12., péntek
2010. február 6., szombat
Thomas Aquinas and the rival process theology: static and dinamic views of God
Thomas Aquinas and the rival process theology: static and dinamic views of God
Thomas Aquinas refused the ontological proof of God (which proves God’ existence from His essence) and he himself advised five other proofs of God’s existence, the so-called: five ways. These proves and in general the whole philosophical thinking of Thomas goes back and relies on Aristotle’s Metaphysics, adopting his notion of time, space, causation and motion. These cathegories are naturally interconnected. Through this lineage Thomas deals with a statical and Transcendental view of God in the name of the First Unmoveable Mover, what catholic Church picks and takes as the philosophical and theological principle of the Church and of the christian faith till now.
The process theology is a contemporary philosophical stream based on the works of Alfred North Whitehead and Charles Hartshorne, followers are Lewis S. Ford, John B. Cobb Jr, David Griffin, etc… The process theological thinking is often using the philosophy of Saint Thomas Aquinas as an opposite starting point – and so do I in this paper, I concentrate rather on the differences between. With this method I will try to explain and enlighten the brand new position of the process theology itself.
In my paper I begin with the summarising of the classical causation and creation theory of Aristotle’s Metaphysics, I will read on the process theology’s contemporary answers on this question and at the end I continue with the five proofs of Thomas Aquinas, To sum up: I will try to explain shortly the static and dinamic views of God, advising the latter.
From a process theological point of view Aristotle’s theology is important, because it can be seen as a kind of response on it, on the other hand we shall not forget how important role Aristotle’s Metaphysics played in the whiteheadian system, for example in his book Process and reality Whitehead deals with potencialities and actualities and a similar creation therory, using the term ’eros’, eternal order, and a special teleological cosmic view - what Whitehead draws has more form Aristotle, than from anything else. Beside knowing these similarities we concentrate on the differences and as Whitehead we will try to reach a more creative advance and another type of God and God-creation relation.
The critique begins with the picture of God. Aristotle in the Metaphysics researches the Being and treats it as a statically limitated, ended, ’atemporally everlasting endurance’, like the ’One’ of Parmenides, who endures, exists allways by himself, by his own nature. This First Being is the Unmoved or Unmoveable Mover: God.
Since motion is everlasting in the world and in the time as well, there must be something or someone who started it and itself everlasting, exists outside the changing time and space, exists outside from the process, the final cause, with pure spiritual qualities, a pure actuality, a clear Form, an everlastingly self-identified unity, the so-called: God.
In Plato’s philosophy and from the eastern spiritual dualisms the world of the Forms or ideas and the world of actualities are distinctly separated, but according to Plato, God and the creation can have a kind of ’body’. We should carefully put it like this, let’s say: it has a matter from which the Demiurgos had created the creation – we will discuss it later.
For Aristotle, because of the inside logic of his system, God must be ’atemporally everlasting’ as He is the aim of the world, the ’thinking which thinks itself’, and ’the object of desire’. The world tries to be resemble to Him, to follow the pattern of perfection and desire towards Him. This is aristotelian and whiteheadian till now.In Aristotle’s philosophy the entity in this self-creative process transforms itself towards and ideal pattern, but God is wholly and identically Transcendent to the World, is outside the ’creative process’, but insofar He in this way is outside the whole relationship. In Aristotle’s philosophy God is the ’eternal order’ in the world, but He is not immanent inside this order. He moves the world as the object of Love, but not immanent in this love or aim, He attracks the World towards a goal through a desire to be similar to Him, but there remain a strict ontological hierarchy between God and the creation, and the immanence of the transcendence is not possible or mentally allowed. We will advise other possible answers to this question according to the process theology and process philosophy. These anwers also can be correct theologically.
Back to Aristotle: for him it is inadequat if everything is in motion and changes everlastingly, but the opposite is inadequat as well, since the definition of life is ’to be in motion’.The cathegories of motion and changing can’t be separated from a living thing. That’s why we suggest to expand this cathegory on God as well, if we keep Him to be completely outside the process, outside the cathegories of changing and motion we deny that God is a living thing! The word: ’emotion’ comes from the root ’to be in motion’, because the object of the emotion and of the thinking moves.
Aristotle recognised the problem and designed the cathegory of ’potenciality’. A potential being is a not-yet-existing being, but a could-be-existing-one. This is a transient factor to the understanding of creation, because he – as most of the greek philosophers – rejects the creation from nothing.
We are searching now the ’matter of creation’, founding similar notions wordwide. The ’matter’ or with a greek term: ’hülé’ of creation is rather interesting, because it is less material, because it is not physically ment at all, ontologically it is in a step before, it is a slightly mental, astral sphere, a field of energy, a power of emotion, direction, faith, a morfological field on which the creation arises. We collect terms from different religions and different philosophical systems to define this factor, in this research I found ’akasha’in hindu tradition, which means a black sky full with stars, or ’shyam’: a deep blue underconsiousness, before light arises. I also associated it with the ’vacuum’ and the ’heart-openness’, ’aeter’ or ’aer’ in early greek philosophy, they mean a kind of air or pneuma which is a living quality, it is full with shine or fire, a feminin term, closer to ’Gaia’. This pneuma can be associated with the breathing in and out of Brahman through the creation or the creation myth of the Bible(v.ö. Gen.2:6,7). So this pneuma is a potentially living, spiritual, unvisible quality which embraces everything which is living. This sphere is ’Brahm’, but not identical with the name of the hindu holy trinity: Brahman, Brahm is a former kind, a neutral, rather feminin phase and without a personality yet. I found the term ’Li’ in chinese philosophy, which is a pattern, a starbounded black sky, a pattern in heaven after which everything is designed in the wordly kingdom. ’Khore’ a greek term again, Plato is using it often, for example in Timaeus and elsewhere, this is a space of creation, a space where something can appear, the space of creation, it is empty and not empty, the ground of every creation. It can be associated with the ’substratum’ or ’substance’ in a former level. I associated it with the ’wind’, with the water, the ’holy water’, the ’breath of brahman’, ’fiery air’, ’collective underconscous’ or ’superconsciousness’. ’Extensive continuum’ of Whitehead and ’durée’ of Bergson, it is the ’time-space duration’ of the united theory, and still close to the greek ’chaos’, which gets a new meaning in quantum theory, a positive meaning. A ’matrix’, a rather feminin ’uterus’ bounded with blood arteries, pulsing and shining, a space, but a living space which is designed to create something new, a space where the beings (with the whiteheadian terms: ’becomings’) can appear or arise, multiply and live on. As a background or foreground for all of our activities, a tone, a vibration, a sound or frequency which as an unvisible and silent tone is pulsing behind every creation harmonising it with the whole big organism, as a part of it. An indian creation theory uses four terms describing the creation. First is AUM, a sound or vibration, second is Kal, time, thirds is Des: space and fourth is Anu: atomicity, molecules, electrons, DNS, etc.. so the pattern is that: first figure in the creation is the word, (Logos) after which everything is designed, a perfect information, then comes the space and the time, where it can be realised, and at the end the initial material stones from which a material body can be builded. The sound or vibration, energy is the first phase, the creativity is a sound, it reveals space and time, and every other level. This sounds mystical but could be harmonised with the united theory of relativity and quantum theory. We deal with a level, where time and space isn’t differ from each other, where time and space are united, inside each other in this ’time-space duration’, we deal with the ’creative process’ itself, trying to enlighten the sphere where creativity itself is creative.
This was the ’materia prima’ ontologically between existence and non-existence, changing, pulsing continously, as an active field of Creativity. Aristotle’s Metaphysics needs this, because it is impossible to create from nothing.
This universe is a cosmos: an ordered nature and a living organism, full with desire, changing, developing, aiming something good towards an ideal.
We discussed potenciality in the level of creation, but we should read on Aristotle’s Metaphysics. The pair of ’actuality’ and ’potenciality’ is a dinamic opposite, in a mutual relation to each other. The origination of a thing is a step from potenciality to actuality. The matter, or with a greek term: ’hülé’, latin: ’potentia’, greek: ’dünamis’ is something which is given as a potenciality for the creation, and the ’form’ or the ’eidos morphé’ or ’energeia’, latin: ’actus’ is the actualisation. In Aristotle’s hands the platonic forms had lost their complete isolation from the actual beings, ontologically they are not apart from, but two banks of one river. The actualised beings contain their essence, called ’ousia’, and this touches the form of a thing from inside, and through the matter it is actualising itself. This creative process is called ’entelekheia’. Whitehead called it ’concrescence’, the self-creative process through which something, a potential form could be gradually actualised.The Form is the eternal essence of all beings as in Plato’s philosophy, but through it’s self-developing the matter changed to be a form, get’s actualised, incarnating for the sake of expressing itself. So In Aristotle’s Metaphysics we have three factor active in the creative process, not just the actus-potentia dinamic opposite pair. This third faktor, ’ousia’ is a transient one, somehow mediating the first two.
Why the creation theory has an effect on God’s nature? What is the relation between a so-understanded creation and God?Beings are partly potentialities, partly actualities, they are changing and developing. God is simple, He is without matter, a pure spirituality, a pure Form, ’actus purus’, pure actuality, which is not in changing and not in motion, who is outside the process, outside the process of origination and creation, He can’t perish as well, He stays as He is. God is the aim of the World on one hand (a ’subjective aim’ as Whitehead calles, active from the very beginning from every actual entity, and as a goal –personal and cosmic- as an aim of the World: active from the direction of the future, this cosmic and personal desire to an aim, symbolising the a platonic Eros, in renessaince and other heliocentrical mystics, like sufis), and on the other hand the World can be taken as the matter or Body of God , a ’sense organ’– in the level of potenciality. Aristotle would reject this and Saint Thomas as well. This kind of panentheism is often misunderstood anyway, but we hold that: it still can be correct theologically.
Aristotle needs to safe God in complete Transcendence, fully abstracted from the cathegories of change and motion of the world. Their relation is guided through strict ontological hierarchy and caustaion lines. The origination is motivated by four cathegories, namely: the material, the formal, the efficient, and the final cause. If we take now the God-World relationship God is the formal and the final cause of the world, He is at the beginning and at the end of every creation.
If we accept this interpretation of Aristotle’s Metaphysics we can easily recognise platonic tendencies inside, moreover sources for process philosophy and process theology.
A.N. Whitehead is rather neoplatonic, but takes this picture of God from Aristotle, uses the efficient and the final causation and he takes God as the object of desire and as the aim giver. In Process and reality Whitehead states that God gives a ’subjective aim’ to every actual entity, which is a bounch of ’eternal objects’ in a special ’nexus’ .So He is effective from the past, from the birth of a new becoming , and as a print inside He is effective from the future as well, because it contains an ideal pattern towards which the ’actual entity’ transforms itself, constituting it’s present and personal self-creative action.
God as Eros (see more in his book:Adventures of ideas) through the power of love and beauty attracks the World towards Him.
Whitehead uses two phases according to Plato and Aristotle as two natures of God. The first phase is the ’primordial nature of God’ full with potencialities, platonic forms or ideas, universals, ’eternal objects’as Whitehead calles them. It is like a ’mental pole’, a ’pure consciousness’ in the level of the ’underconsious’, ’his head full with this ideas’, ’sky’ or ’heaven’ full with thoughs, desires and ’objective immortal’ information. Whitehead calles this field: potenciality. This radically differs from Aristotle, who calles the Word of Forms or God, pure actuality, ’actus purus’. We could open a debate on this question later.
The second nature of God is the ’consequent nature’, filled with wordly actual entities, drops of experiences and feelings. This is His ’body’, the earth. This is a living organism, which mutually feels every cell and function as a ’sence organ’ of God, God feels the World and the wordly actual entities experience God’s presence in the intensity of their feelings.They share feelings, information and experiences, like the cells are communicating inside a body of an organism.
The third or the zero phase is the ’superject nature’ of God, this is developing, by the relationship of the first and the second nature. This is called: ’Creativity’ or ’creative advance’ itself, which starts, leads and ends the ongoing process. At the end the actualised entity resurrects as information and takes part in Heaven, the first nature of God, in the ’primordial nature’ as an ’objective immortal’ information.
This can be associated with the incarnation of the Logos.
In the dualism of the two world Whitehead is a follower of Plato, but to take it organical and somehow dinamic he relys on Aristotle and combines it with a heracleitos-typed process thinking.
If this whiteheadian interpretation is correct the classical Aristotle-picture would fail and most of it’s medieval interpretations.
Aristotle has more from Plato than it is recognised till now. The Unmoved God is not so unmoved: because He loves and emotion moves Him from inside and towards a goal. Just a moving thing can move other things. And moving and changing are the cathegories of a living entity and we must take God like this – as a living and as a personal being. The Infinite itself must be a self-moved one, a cyclical-dinamical-self-developing and transforming process, that makes the infinite, infinite. We easily can imagine an expanding infinite, we deal with this problem in natural sciences, especially in astronomy, this infinity is ’bigger’ or ’more infinite’ than the statical one would be.
Since God is the thinking, which is thinking on himself as the Weltgeist of Hegel and according to Aristotle it is moving, developing, changing, living and open. The relationship between God and the World goes on different communication-and responding channels. God moves the World through love and desire, feels and loves and safe the World and every actual entity inside, as a big organism feels each and every cell, and as a response the World feels, desires and transcends itself towards Him, towards a goal, aiming something perfect pattern, actual form to be actrualised. God himself is immanent inside the ideal pattern, and He is immanent inside the love and desire. The process of creation could be responded, because the relationship is mutual, bipolar, interconnected and in balance. God has an impact on the World, but also the World has an impact on God’s nature: they share feelings, experiences, information - they are in dialog with each other.
Aristotle takes the form of Plato as a formal cause and deals with a potenciality-actuality, body-mind, God and the World, form and matter-typed dualism.
Process philosophy and process theology would use a heracleitos-typed dinamism or hegelian dialectic inside to solve this dualism-problem. This type of thinking constitutes the third or the zero phase through the relationship of the first and the second, like in the hegelian triads or in the holy trinity on the incarnation of the Logos. The Form is the past, something already actualised, objectivated, information, it causes, effects from the past, causes, creates, starts a motion as a moved mover, but it is at the same time a goal, and a leading inside pattern, so it is effective from the direction of the future – present in the feeling and past in the forming.
The static and transcendent view of God has it’s origin at Aristotle’s Metaphysics, and acording to Whitehead, especially in his earlier books, like:Modes of Thought, Concept of Nature, Essays in Science and Philosophy Whitehead concentrate more on the natural sciences, and states that since Aristotle this type of thinking is a ghost is philosophy, theology and sciences. In process philosophy there is no subject-object relation, no subject-object-typed experience, no subject-predicat- typed logical thinking, and there is no An Sich abstraction from the process because it deals with another notion of the self, space and time. Therefore it leads to an organic and ecological view of the Planet, and to a dinamic and open religion, to an open society and to a more tolerant ethic.
Thomas Aquinas plays an important role, because most of the principles of the Catholic Church are based on his philosophy and theology. He as an Aristotle interpretator tried to reconcile christian faith with philosophy, establishing a new philosophical theology. He tried to combine Aristotle’s God picture with a christian faith. I am not in a position to make a crtitique over his efforts, I must say. Charles Hartshorne, the ’father’ of process theology, follower of Whitehead, he himself established a process theological system, called: ’neoclassical or bipolar theism’. Most of the process theological thinkers are religious of a kind, and so process theology and catholicism also can be combined. Hartshorne himself accepted Saint Thomas’s view of God. I would say that in this contemporary stream it is still a pulsing around the God picture, everyone takes it somehow in a new way.
In my process theology I would use Saint Thomas’s thinking as an opposite point and concentrating on the differences. In this paper in the following I will try to open his ’five ways’ to a direction of a new interpretation.
These five proofs of God’s existence rely on the aristotelian notion of time, space, causation and motion. Through this lineage –in my opinion- Aquinas still has a statical and transcendent view of God, using the terms: the First, Unmoveable Mover, the First Cause, what –or in this case: who – sustain by himself, the Highest leader, Aimgiver, and the pattern of the highest perfection. He is transcendently outside the process, so He starts to run statically linear lines as the first member of these lines, or as the patter or idealised form of them. The proofs are starting like this: there must be a first cause, a first mover, a self-sustaining one…etc, and ending up with the summarising of the principle: because the explaining or causation line can’t go to the infinite.
With a process theological question we could ask, firstly: why not? Why we are not allowed to go to the infinite?
With other words: Why we are not allowed at least mentally to go to the infinite, to the personality of the infinite?
And why we are not allowed to use a dinamic notion of the infinite instead of a static notion? A personal one, who can interact, response and feel, instead of a statical, wholly transcendent one, who is a nonliving abstraction, can’t hear and listen, unable to every reaction, and rules from outside.
Especially in the case of the Infinite other alternatives could arise. An infinite is rather a cyclical and dinamical, growing, expanding, developing infinite, then to be just a first number in a line.
The difference is here as elsewhere hiding behind the eastern and western thinking about motion, space and time, which influences our thinking about our personality, our life, death, immortality and so on.
I revealed I was really happy about, firstly it was just an instinct then I found a text to proove, where is exactly the origin of the statical God picture?
Whitehead in his book: Science and the Modern World: chapter called. Mathematics and the Good writes that the notion of the Good of Plato, what he also associated with the Sun, the king of the world of the ideas, the symbol of the philosopher king, and with God himself, this entity was taken from the mathematics. We all know how important role mathematics played in Plato’s works, because of a possible püthagorean influence
Whitehead states that the notion of the Good or God or the Sun in the platonic system was derived from maths, the origin was the first One number! The püthagorean sect adored numbers and the One number was associated with God.
The geometry of Euclid deals with static notions of space and time on an abstract geometrical field. According to Whitehead it is inadequat to project it on the nature of God, because this geometry nevermind how sacred it is, it it nonliving.
Thomas Aquinas researched the Being in a mathematical way – at least in the five proofs, in terms of logic. The first member of the line is a number. The staticality of his thinking method based on the statical theory of the moving, space and time, this linear lines, what he adopted from Aristotle’s metaphysics and from the maths.
As a rival cosmology we would suggest different lines, paralel or not, diverging and converging, a pulsing, living matrix around, time-space duration called heaven God presence on the earth and our presence in heaven in the intensity of our emotions. Relativity, subjectivity, tolerance and opennes.
That time christianity had been in a historical position to choose between two thinking lines: to be neoplatonic or to be neoaristotelian – they have chosen Aristotle through Thomas and for hundreds of years lived and still lives, a ’false’ God-picture, on this based a closed society, discriminative ethic and intolerant religion.
Thanks to the relativity theory of Einstein and the Quantumtheory a new space-time notion is arising, (a brahman quality, according to the vedanta).
If we would like to follow and fulfill Thomas Aquinas basic effort to reconcile christian faith with science and scientific knowledge I advice to take my dinamic version at least as a rival possibility.
Thomas Aquinas refused the ontological proof of God (which proves God’ existence from His essence) and he himself advised five other proofs of God’s existence, the so-called: five ways. These proves and in general the whole philosophical thinking of Thomas goes back and relies on Aristotle’s Metaphysics, adopting his notion of time, space, causation and motion. These cathegories are naturally interconnected. Through this lineage Thomas deals with a statical and Transcendental view of God in the name of the First Unmoveable Mover, what catholic Church picks and takes as the philosophical and theological principle of the Church and of the christian faith till now.
The process theology is a contemporary philosophical stream based on the works of Alfred North Whitehead and Charles Hartshorne, followers are Lewis S. Ford, John B. Cobb Jr, David Griffin, etc… The process theological thinking is often using the philosophy of Saint Thomas Aquinas as an opposite starting point – and so do I in this paper, I concentrate rather on the differences between. With this method I will try to explain and enlighten the brand new position of the process theology itself.
In my paper I begin with the summarising of the classical causation and creation theory of Aristotle’s Metaphysics, I will read on the process theology’s contemporary answers on this question and at the end I continue with the five proofs of Thomas Aquinas, To sum up: I will try to explain shortly the static and dinamic views of God, advising the latter.
From a process theological point of view Aristotle’s theology is important, because it can be seen as a kind of response on it, on the other hand we shall not forget how important role Aristotle’s Metaphysics played in the whiteheadian system, for example in his book Process and reality Whitehead deals with potencialities and actualities and a similar creation therory, using the term ’eros’, eternal order, and a special teleological cosmic view - what Whitehead draws has more form Aristotle, than from anything else. Beside knowing these similarities we concentrate on the differences and as Whitehead we will try to reach a more creative advance and another type of God and God-creation relation.
The critique begins with the picture of God. Aristotle in the Metaphysics researches the Being and treats it as a statically limitated, ended, ’atemporally everlasting endurance’, like the ’One’ of Parmenides, who endures, exists allways by himself, by his own nature. This First Being is the Unmoved or Unmoveable Mover: God.
Since motion is everlasting in the world and in the time as well, there must be something or someone who started it and itself everlasting, exists outside the changing time and space, exists outside from the process, the final cause, with pure spiritual qualities, a pure actuality, a clear Form, an everlastingly self-identified unity, the so-called: God.
In Plato’s philosophy and from the eastern spiritual dualisms the world of the Forms or ideas and the world of actualities are distinctly separated, but according to Plato, God and the creation can have a kind of ’body’. We should carefully put it like this, let’s say: it has a matter from which the Demiurgos had created the creation – we will discuss it later.
For Aristotle, because of the inside logic of his system, God must be ’atemporally everlasting’ as He is the aim of the world, the ’thinking which thinks itself’, and ’the object of desire’. The world tries to be resemble to Him, to follow the pattern of perfection and desire towards Him. This is aristotelian and whiteheadian till now.In Aristotle’s philosophy the entity in this self-creative process transforms itself towards and ideal pattern, but God is wholly and identically Transcendent to the World, is outside the ’creative process’, but insofar He in this way is outside the whole relationship. In Aristotle’s philosophy God is the ’eternal order’ in the world, but He is not immanent inside this order. He moves the world as the object of Love, but not immanent in this love or aim, He attracks the World towards a goal through a desire to be similar to Him, but there remain a strict ontological hierarchy between God and the creation, and the immanence of the transcendence is not possible or mentally allowed. We will advise other possible answers to this question according to the process theology and process philosophy. These anwers also can be correct theologically.
Back to Aristotle: for him it is inadequat if everything is in motion and changes everlastingly, but the opposite is inadequat as well, since the definition of life is ’to be in motion’.The cathegories of motion and changing can’t be separated from a living thing. That’s why we suggest to expand this cathegory on God as well, if we keep Him to be completely outside the process, outside the cathegories of changing and motion we deny that God is a living thing! The word: ’emotion’ comes from the root ’to be in motion’, because the object of the emotion and of the thinking moves.
Aristotle recognised the problem and designed the cathegory of ’potenciality’. A potential being is a not-yet-existing being, but a could-be-existing-one. This is a transient factor to the understanding of creation, because he – as most of the greek philosophers – rejects the creation from nothing.
We are searching now the ’matter of creation’, founding similar notions wordwide. The ’matter’ or with a greek term: ’hülé’ of creation is rather interesting, because it is less material, because it is not physically ment at all, ontologically it is in a step before, it is a slightly mental, astral sphere, a field of energy, a power of emotion, direction, faith, a morfological field on which the creation arises. We collect terms from different religions and different philosophical systems to define this factor, in this research I found ’akasha’in hindu tradition, which means a black sky full with stars, or ’shyam’: a deep blue underconsiousness, before light arises. I also associated it with the ’vacuum’ and the ’heart-openness’, ’aeter’ or ’aer’ in early greek philosophy, they mean a kind of air or pneuma which is a living quality, it is full with shine or fire, a feminin term, closer to ’Gaia’. This pneuma can be associated with the breathing in and out of Brahman through the creation or the creation myth of the Bible(v.ö. Gen.2:6,7). So this pneuma is a potentially living, spiritual, unvisible quality which embraces everything which is living. This sphere is ’Brahm’, but not identical with the name of the hindu holy trinity: Brahman, Brahm is a former kind, a neutral, rather feminin phase and without a personality yet. I found the term ’Li’ in chinese philosophy, which is a pattern, a starbounded black sky, a pattern in heaven after which everything is designed in the wordly kingdom. ’Khore’ a greek term again, Plato is using it often, for example in Timaeus and elsewhere, this is a space of creation, a space where something can appear, the space of creation, it is empty and not empty, the ground of every creation. It can be associated with the ’substratum’ or ’substance’ in a former level. I associated it with the ’wind’, with the water, the ’holy water’, the ’breath of brahman’, ’fiery air’, ’collective underconscous’ or ’superconsciousness’. ’Extensive continuum’ of Whitehead and ’durée’ of Bergson, it is the ’time-space duration’ of the united theory, and still close to the greek ’chaos’, which gets a new meaning in quantum theory, a positive meaning. A ’matrix’, a rather feminin ’uterus’ bounded with blood arteries, pulsing and shining, a space, but a living space which is designed to create something new, a space where the beings (with the whiteheadian terms: ’becomings’) can appear or arise, multiply and live on. As a background or foreground for all of our activities, a tone, a vibration, a sound or frequency which as an unvisible and silent tone is pulsing behind every creation harmonising it with the whole big organism, as a part of it. An indian creation theory uses four terms describing the creation. First is AUM, a sound or vibration, second is Kal, time, thirds is Des: space and fourth is Anu: atomicity, molecules, electrons, DNS, etc.. so the pattern is that: first figure in the creation is the word, (Logos) after which everything is designed, a perfect information, then comes the space and the time, where it can be realised, and at the end the initial material stones from which a material body can be builded. The sound or vibration, energy is the first phase, the creativity is a sound, it reveals space and time, and every other level. This sounds mystical but could be harmonised with the united theory of relativity and quantum theory. We deal with a level, where time and space isn’t differ from each other, where time and space are united, inside each other in this ’time-space duration’, we deal with the ’creative process’ itself, trying to enlighten the sphere where creativity itself is creative.
This was the ’materia prima’ ontologically between existence and non-existence, changing, pulsing continously, as an active field of Creativity. Aristotle’s Metaphysics needs this, because it is impossible to create from nothing.
This universe is a cosmos: an ordered nature and a living organism, full with desire, changing, developing, aiming something good towards an ideal.
We discussed potenciality in the level of creation, but we should read on Aristotle’s Metaphysics. The pair of ’actuality’ and ’potenciality’ is a dinamic opposite, in a mutual relation to each other. The origination of a thing is a step from potenciality to actuality. The matter, or with a greek term: ’hülé’, latin: ’potentia’, greek: ’dünamis’ is something which is given as a potenciality for the creation, and the ’form’ or the ’eidos morphé’ or ’energeia’, latin: ’actus’ is the actualisation. In Aristotle’s hands the platonic forms had lost their complete isolation from the actual beings, ontologically they are not apart from, but two banks of one river. The actualised beings contain their essence, called ’ousia’, and this touches the form of a thing from inside, and through the matter it is actualising itself. This creative process is called ’entelekheia’. Whitehead called it ’concrescence’, the self-creative process through which something, a potential form could be gradually actualised.The Form is the eternal essence of all beings as in Plato’s philosophy, but through it’s self-developing the matter changed to be a form, get’s actualised, incarnating for the sake of expressing itself. So In Aristotle’s Metaphysics we have three factor active in the creative process, not just the actus-potentia dinamic opposite pair. This third faktor, ’ousia’ is a transient one, somehow mediating the first two.
Why the creation theory has an effect on God’s nature? What is the relation between a so-understanded creation and God?Beings are partly potentialities, partly actualities, they are changing and developing. God is simple, He is without matter, a pure spirituality, a pure Form, ’actus purus’, pure actuality, which is not in changing and not in motion, who is outside the process, outside the process of origination and creation, He can’t perish as well, He stays as He is. God is the aim of the World on one hand (a ’subjective aim’ as Whitehead calles, active from the very beginning from every actual entity, and as a goal –personal and cosmic- as an aim of the World: active from the direction of the future, this cosmic and personal desire to an aim, symbolising the a platonic Eros, in renessaince and other heliocentrical mystics, like sufis), and on the other hand the World can be taken as the matter or Body of God , a ’sense organ’– in the level of potenciality. Aristotle would reject this and Saint Thomas as well. This kind of panentheism is often misunderstood anyway, but we hold that: it still can be correct theologically.
Aristotle needs to safe God in complete Transcendence, fully abstracted from the cathegories of change and motion of the world. Their relation is guided through strict ontological hierarchy and caustaion lines. The origination is motivated by four cathegories, namely: the material, the formal, the efficient, and the final cause. If we take now the God-World relationship God is the formal and the final cause of the world, He is at the beginning and at the end of every creation.
If we accept this interpretation of Aristotle’s Metaphysics we can easily recognise platonic tendencies inside, moreover sources for process philosophy and process theology.
A.N. Whitehead is rather neoplatonic, but takes this picture of God from Aristotle, uses the efficient and the final causation and he takes God as the object of desire and as the aim giver. In Process and reality Whitehead states that God gives a ’subjective aim’ to every actual entity, which is a bounch of ’eternal objects’ in a special ’nexus’ .So He is effective from the past, from the birth of a new becoming , and as a print inside He is effective from the future as well, because it contains an ideal pattern towards which the ’actual entity’ transforms itself, constituting it’s present and personal self-creative action.
God as Eros (see more in his book:Adventures of ideas) through the power of love and beauty attracks the World towards Him.
Whitehead uses two phases according to Plato and Aristotle as two natures of God. The first phase is the ’primordial nature of God’ full with potencialities, platonic forms or ideas, universals, ’eternal objects’as Whitehead calles them. It is like a ’mental pole’, a ’pure consciousness’ in the level of the ’underconsious’, ’his head full with this ideas’, ’sky’ or ’heaven’ full with thoughs, desires and ’objective immortal’ information. Whitehead calles this field: potenciality. This radically differs from Aristotle, who calles the Word of Forms or God, pure actuality, ’actus purus’. We could open a debate on this question later.
The second nature of God is the ’consequent nature’, filled with wordly actual entities, drops of experiences and feelings. This is His ’body’, the earth. This is a living organism, which mutually feels every cell and function as a ’sence organ’ of God, God feels the World and the wordly actual entities experience God’s presence in the intensity of their feelings.They share feelings, information and experiences, like the cells are communicating inside a body of an organism.
The third or the zero phase is the ’superject nature’ of God, this is developing, by the relationship of the first and the second nature. This is called: ’Creativity’ or ’creative advance’ itself, which starts, leads and ends the ongoing process. At the end the actualised entity resurrects as information and takes part in Heaven, the first nature of God, in the ’primordial nature’ as an ’objective immortal’ information.
This can be associated with the incarnation of the Logos.
In the dualism of the two world Whitehead is a follower of Plato, but to take it organical and somehow dinamic he relys on Aristotle and combines it with a heracleitos-typed process thinking.
If this whiteheadian interpretation is correct the classical Aristotle-picture would fail and most of it’s medieval interpretations.
Aristotle has more from Plato than it is recognised till now. The Unmoved God is not so unmoved: because He loves and emotion moves Him from inside and towards a goal. Just a moving thing can move other things. And moving and changing are the cathegories of a living entity and we must take God like this – as a living and as a personal being. The Infinite itself must be a self-moved one, a cyclical-dinamical-self-developing and transforming process, that makes the infinite, infinite. We easily can imagine an expanding infinite, we deal with this problem in natural sciences, especially in astronomy, this infinity is ’bigger’ or ’more infinite’ than the statical one would be.
Since God is the thinking, which is thinking on himself as the Weltgeist of Hegel and according to Aristotle it is moving, developing, changing, living and open. The relationship between God and the World goes on different communication-and responding channels. God moves the World through love and desire, feels and loves and safe the World and every actual entity inside, as a big organism feels each and every cell, and as a response the World feels, desires and transcends itself towards Him, towards a goal, aiming something perfect pattern, actual form to be actrualised. God himself is immanent inside the ideal pattern, and He is immanent inside the love and desire. The process of creation could be responded, because the relationship is mutual, bipolar, interconnected and in balance. God has an impact on the World, but also the World has an impact on God’s nature: they share feelings, experiences, information - they are in dialog with each other.
Aristotle takes the form of Plato as a formal cause and deals with a potenciality-actuality, body-mind, God and the World, form and matter-typed dualism.
Process philosophy and process theology would use a heracleitos-typed dinamism or hegelian dialectic inside to solve this dualism-problem. This type of thinking constitutes the third or the zero phase through the relationship of the first and the second, like in the hegelian triads or in the holy trinity on the incarnation of the Logos. The Form is the past, something already actualised, objectivated, information, it causes, effects from the past, causes, creates, starts a motion as a moved mover, but it is at the same time a goal, and a leading inside pattern, so it is effective from the direction of the future – present in the feeling and past in the forming.
The static and transcendent view of God has it’s origin at Aristotle’s Metaphysics, and acording to Whitehead, especially in his earlier books, like:Modes of Thought, Concept of Nature, Essays in Science and Philosophy Whitehead concentrate more on the natural sciences, and states that since Aristotle this type of thinking is a ghost is philosophy, theology and sciences. In process philosophy there is no subject-object relation, no subject-object-typed experience, no subject-predicat- typed logical thinking, and there is no An Sich abstraction from the process because it deals with another notion of the self, space and time. Therefore it leads to an organic and ecological view of the Planet, and to a dinamic and open religion, to an open society and to a more tolerant ethic.
Thomas Aquinas plays an important role, because most of the principles of the Catholic Church are based on his philosophy and theology. He as an Aristotle interpretator tried to reconcile christian faith with philosophy, establishing a new philosophical theology. He tried to combine Aristotle’s God picture with a christian faith. I am not in a position to make a crtitique over his efforts, I must say. Charles Hartshorne, the ’father’ of process theology, follower of Whitehead, he himself established a process theological system, called: ’neoclassical or bipolar theism’. Most of the process theological thinkers are religious of a kind, and so process theology and catholicism also can be combined. Hartshorne himself accepted Saint Thomas’s view of God. I would say that in this contemporary stream it is still a pulsing around the God picture, everyone takes it somehow in a new way.
In my process theology I would use Saint Thomas’s thinking as an opposite point and concentrating on the differences. In this paper in the following I will try to open his ’five ways’ to a direction of a new interpretation.
These five proofs of God’s existence rely on the aristotelian notion of time, space, causation and motion. Through this lineage –in my opinion- Aquinas still has a statical and transcendent view of God, using the terms: the First, Unmoveable Mover, the First Cause, what –or in this case: who – sustain by himself, the Highest leader, Aimgiver, and the pattern of the highest perfection. He is transcendently outside the process, so He starts to run statically linear lines as the first member of these lines, or as the patter or idealised form of them. The proofs are starting like this: there must be a first cause, a first mover, a self-sustaining one…etc, and ending up with the summarising of the principle: because the explaining or causation line can’t go to the infinite.
With a process theological question we could ask, firstly: why not? Why we are not allowed to go to the infinite?
With other words: Why we are not allowed at least mentally to go to the infinite, to the personality of the infinite?
And why we are not allowed to use a dinamic notion of the infinite instead of a static notion? A personal one, who can interact, response and feel, instead of a statical, wholly transcendent one, who is a nonliving abstraction, can’t hear and listen, unable to every reaction, and rules from outside.
Especially in the case of the Infinite other alternatives could arise. An infinite is rather a cyclical and dinamical, growing, expanding, developing infinite, then to be just a first number in a line.
The difference is here as elsewhere hiding behind the eastern and western thinking about motion, space and time, which influences our thinking about our personality, our life, death, immortality and so on.
I revealed I was really happy about, firstly it was just an instinct then I found a text to proove, where is exactly the origin of the statical God picture?
Whitehead in his book: Science and the Modern World: chapter called. Mathematics and the Good writes that the notion of the Good of Plato, what he also associated with the Sun, the king of the world of the ideas, the symbol of the philosopher king, and with God himself, this entity was taken from the mathematics. We all know how important role mathematics played in Plato’s works, because of a possible püthagorean influence
Whitehead states that the notion of the Good or God or the Sun in the platonic system was derived from maths, the origin was the first One number! The püthagorean sect adored numbers and the One number was associated with God.
The geometry of Euclid deals with static notions of space and time on an abstract geometrical field. According to Whitehead it is inadequat to project it on the nature of God, because this geometry nevermind how sacred it is, it it nonliving.
Thomas Aquinas researched the Being in a mathematical way – at least in the five proofs, in terms of logic. The first member of the line is a number. The staticality of his thinking method based on the statical theory of the moving, space and time, this linear lines, what he adopted from Aristotle’s metaphysics and from the maths.
As a rival cosmology we would suggest different lines, paralel or not, diverging and converging, a pulsing, living matrix around, time-space duration called heaven God presence on the earth and our presence in heaven in the intensity of our emotions. Relativity, subjectivity, tolerance and opennes.
That time christianity had been in a historical position to choose between two thinking lines: to be neoplatonic or to be neoaristotelian – they have chosen Aristotle through Thomas and for hundreds of years lived and still lives, a ’false’ God-picture, on this based a closed society, discriminative ethic and intolerant religion.
Thanks to the relativity theory of Einstein and the Quantumtheory a new space-time notion is arising, (a brahman quality, according to the vedanta).
If we would like to follow and fulfill Thomas Aquinas basic effort to reconcile christian faith with science and scientific knowledge I advice to take my dinamic version at least as a rival possibility.
Michael Heather: The Flux and permanence of Process
The Flux and permanence of Process
Michael Heather & Nick Rossiter
CEIS, Northumbria University, NE1 8ST, UK
michael.heather@cantab.net ,
WWW home page: http://computing.unn.ac.uk/staff/CGNR1/
ABSTRACT
PROCESS is a popular term returning about half a billion hits from web browsers. These are very diverse in totally unrelated applications which suggest a natural widespread human concept. Wikipedia lists many academic fields where there is a special named process. Although these include engineering and the exact sciences there is very little common theory, formal definition or mathematics anywhere to describe process.
Often process is equated with ‘flux’ and Heraclitus is claimed as the father of process from his saying: “Everything is fluid and does not remain” in contrast to “Either it is or it is not” of Parmenides. However it seems that process is to be distinguished from flux and is at a higher level. Indeed process subsumes both flux and permanence.
Yet this is much more than a hierarchical structure. Process is a limit of the other two in the sense of a ‘pullback’ of category theory. This cannot be modelled from below nor defined in metaphysical terms from above because there is nothing above it. This is what Whitehead calls speculative philosophy:
The doctrine of necessity in universality means that there is an essence to the universe which forbids relationships beyond itself, as a violation of its rationality. Speculative philosophy seeks that essence
[Whitehead PR, Part I, Chapter I Speculative Philosophy, Section I p.4, The Speculative Scheme].
Michael Heather & Nick Rossiter
CEIS, Northumbria University, NE1 8ST, UK
michael.heather@cantab.net ,
WWW home page: http://computing.unn.ac.uk/staff/CGNR1/
ABSTRACT
PROCESS is a popular term returning about half a billion hits from web browsers. These are very diverse in totally unrelated applications which suggest a natural widespread human concept. Wikipedia lists many academic fields where there is a special named process. Although these include engineering and the exact sciences there is very little common theory, formal definition or mathematics anywhere to describe process.
Often process is equated with ‘flux’ and Heraclitus is claimed as the father of process from his saying: “Everything is fluid and does not remain” in contrast to “Either it is or it is not” of Parmenides. However it seems that process is to be distinguished from flux and is at a higher level. Indeed process subsumes both flux and permanence.
Yet this is much more than a hierarchical structure. Process is a limit of the other two in the sense of a ‘pullback’ of category theory. This cannot be modelled from below nor defined in metaphysical terms from above because there is nothing above it. This is what Whitehead calls speculative philosophy:
The doctrine of necessity in universality means that there is an essence to the universe which forbids relationships beyond itself, as a violation of its rationality. Speculative philosophy seeks that essence
[Whitehead PR, Part I, Chapter I Speculative Philosophy, Section I p.4, The Speculative Scheme].
Flow-projekt szinopszis A program részletes leírása
Flow-projekt szinopszis
A program részletes leírása
A 'Flow projekt' egy létrejövő új előadás címe és egyben egy rendhagyó kiállításmegnyitó, valamint filozófiai vetítest indító is a Sín Kulturális Központban. A Magyar- és Közép- európai Whitehead Egyesület részéről annak egyik alapító tagja és alelnöke Árik Zsófia vállalja föl a projekt vezetését.
Támogatott pályázat esetén vállaljuk, hogy a projekt megvalósulásának körülményeiről, a produkció sikerességéről, szakmai eredményességéről elemző, esztétikai és kritikai alátámasztássall szakmai beszámolót készítünk. Terveink szerint a Flow-projektről táncművészeti rövidfilmet forgatunk és beszámolunk róla több rádiós műsorban is (Civil Rádió, Fúzió Rádió, Tilos Rádió).
Sikeres projekt esetén a Sín Kulturális Központ a Whitehead Egyesülettel karöltve hosszabb távú együttműködést tervez, filozófiai vitaesteket, konferenciákat, nyári egyetemeket, workshopokat tervezünk a Folyamat jegyében.
Ezzel párhuzamosan kiállításokat és kiállításmegnyitókat is létrehoznánk a Sínben a Noha Alkotóműhely, a Medence csoport, az IRU-projekt és mások szerepeltetésével.
Nincs kizárva a szorosabb együttműködés a Symposion Alapítvánnyal és a Folyamat Társasággal sem, az itt dolgozó művészek filozófiája már egymásra talált a Whitehead Egyesülettel, közösen megvalósított projektjeiken keresztül (Symposion a Folyamat jegyében előadássorozat).
Tehát maga a Flow-projekt nagyobb ívű és egy már elkezdődött, létező folyamatot folytat, annak áramlásába illeszkedik. Célja összefüzni a hasonló gondolkodású művészeti és tudományos csoportokat közös projekt szárnyai alatt, melyek megvalósításához a Sín Kulturális Központ teret és lehetőséget biztosít kölcsönös együttműködés keretében.
Ennek a nagyobb ívű projektnek első állomása a létrejövő konkrét új produkció, a FLOW-projekt. A továbbiakban ennek részletesebb szinopszisát adnám.
Produkciónk kísérleti jellegű és új értékeket kíván felmutatni. Címe, a 'FLOW' áramlást jelent a csíkszentmihályi és annál is tágabb értelemben. Ezt az áramlást szeretném a művészet olddaláról, vizuális és audiális hatásokkal megjeleníteni.
Ezért rendhagyó filozófiai vitaestindító. Folyamatfilozófiai annyiban, hogy terveim szerint az előadás anyagát, szövetét olyan hangminták alkotják majd, melyeket folyamatfilozófiai szövegek alkotnak.
A Whitehead Egyesület megalakulása óta, annak alapító tagjaként írok és fordítok, veszek részt haza és nemzetközi konferenciákon előadóként, publikálok elsősorban külföldön, Alred North Whitehead filozófiájával fogallkozom és rajta keresztül a folyamatfilozófiával, szerveződéselmélettel, organicista filozófiákkal. A Novum Verlagnál 2010 tavaszán megjelenő könyvem címe: Folyamat - Teológia -Transzformáció. A produkció szövegkönyvét elsősorban innen kiemelt és összefűzött szövegrészletekkel alkotnám meg.
Ezekre a folyamatfilozófiai szövegekre épülne egy kontakt improvizációs mozgás az előtérben és a háttérben. Célom egy több rétű látvány megjelenítése olyan módon, hogy benne a látványelemek ne kioltsák, hanem erősítsék egymást. Hogy a látvány ne egy vázra erősített felszínes anyag legyen, valami nem-összefüggő összehordott jelenségvilág, hanem szerves egésszé váljon, koherens legyen a rendszer egészén belül, így 'minden összefüggjön mindennel', együtt lélegezzen, szerves egészet alkosson. A kontaktimprovizációs mozgásnak kellene értelmeznie a folyamatfilozófiai-, szerveződéselméleti mondatokat - azoknak a mozgást kellene értelmezniük. Azt szeretném, ha az eltáncolt, elmozgott mozgás kifejezné azt amit az áramlás jelent és viszont, hogyha az áramlásról szóló filozófiai szövegeket a látvány képes lenne értelmezni, nem pusztán illusztrálni vagy megjeleníteni. Ehhez járul a harmadik szint: a vetítés.
2006 bábszínészi diplomamunkám óta vetítős bábszínházakkal dolgozom és ilyen előadásokat is szeretnék létrehozni a jövőben. Úgy gondolom, hogy a vetítésnek, mint látványelemnek más értelmet kell adnunk a bábművészetben vagy a táncművészetben, a cirkuszban vagy a színház világában, vagy a party szférában. Nemcsak egy alárendelt szerepet, a kiszolgáló, zenei aláfestő látványét, hanem egy azt értelmező, dimenziót megnyitó hatásét, mely ideális esetben nemcsak átszínezi de értelmezi is a történteket. A Flow-projektben két VJ-vel dolgozom. Panni Pekingben tanult Vj-zni, Jerome francia származású. Az ő formanyelvük, képi világuk és színeik fogják alkotni a projekt látványát, ők felelősek a fény- és látványtervezésért is amellett, hogy összeállítják, vágják, animálják és vetítik az előadásban a vetítés képi anyagát. Azt szeretném, hogy a vetítés ne plussz egy látványelem legyen, ami sajnos sok előadásban előfordul, hanem legyen élő kapcsolatban az előadás minden sejtjével. A játszók, a táncosok - egy férfi és egy nő - kapcsolatban vannak a vetítéssel, mozdulataikkal azt eltolhatják, nagyíthatják, kicsinyíthetik, a kép torzul, átvetül másik felületre és ugyanígy a vetítés is hat a játszókra, Tér nyílik és csukódik és erre a táncosok mozdulatokkal reagálnak. Azt szeretném ha egy folyamatosan áradó és vég nélkül mozgó áramlás lenne, amelyben a látvány , az előtér és a háttér dinamikus kölcsönhatásban van. Erre jön még rá a szövegréteg, a folyamatfilozófiai és szerveződéselméleti szöveget hangmintákkal megvágva. A hangot közösen hozzuk létre majd Pirisi László segítségével (aki a napokban bemutatott Rózsaszín Sajt c. film zeneszerzője egyébként) hang drummos keleti hangmintái segítségével.
A látvány vagy díszlet egy szent tér, különböző vetítésre alkalmas felületekkel, fehér vásznakkal, elasztikus anyagokkal és Uri Ildi installációival. Uri Ildi a MOME-n végzett textil szakon, már Weöres: Médeia c. diplomamunkámban a segítségemre volt, ő készítette a jelmezeket és azokat a gömb felületeket, melyekre akkor vetítettünk. Azóta még monumentálisabb lámpaernyőket, gömbfelületeket hozott létre, a Noha Alkotóműhelyben, ezeket szeretnénk használni a Flow- projektben is. A nagy (3-4 méteres) gömbökön kívül szeretnénk pókhálószerűen átszőtt alakzatokat és ezzel befonni egy teret. Erre a Sín Kulturális Központjában lévő terek alkalmasak belmagassági és minden szempontból. Ezek a nagy méretű installációk bent is maradnának a térben és így a Flow-projekt c. előadásunk ennek a kiállításnak a rendhagyó kiállításmegnyitója is lenne egyben. Nagyon jól tagolná a teret és a benne létrejövő energiákat, információs csatornát nyitna meg. Ez tehát a produkció úgymond negyedik rétege. Ezeket az installációkat szeretném forgatni is. A forgó kötött installációk árnyékával is játszunk és a rájuk történő vetítéssel. Írásvetítővel, diavetítővel, projektorral dolgozunk, ezekkel lehetőségünk van a képet nagyítani, torzítani, színezni, eltolni, stb.. Így Uri ildi installációi színházi térbe kerülve maguk is játszókká, legalábbis játszó felületekké válnak, megmozdulnak, a báb funkcióiját töltik be átvitt értelemben, mint animált tárgy. Játszunk emellett a fénnyel, annak megtörésével.
A mozgás az előtérben és a háttérben, vetítve és sziluettként történik. Sápi Ádám kontakttáncossal dolgozom, aki nemcsak a kontaktban, de a különböző keleti mozgásformák ismeretében és a keleti filozófiákban, ezek közül a buddhizmusban is járatos. Úgy gondolom, hogy személyében nemcsak egy tehetséges, magas férfi táncos testet, hanem egy szellemi partnert is találtam ennek a közös táncnak a megvalósításához. A másik táncos én leszek, színpadi mozgást tanultam még a Budapest Bánszínházban stúdiósként, pantomimes vizsgát az Állami Artistaképzőben tettem, táncterápiával aktívan tíz éve foglalkozom. A mozgás és a tánc terápiás médiummá válnak, ahogyan minden más művészeti forma is számomra, képes tudattartalmak közvetítésére, megélésére, kifejezésére. Ez a táncunk most a párkapcsolatok alakulásáról is szól.
Az t szeretném, ha a Flow, az áramlás ez esetben kilépne a személytelenség szintjéről, nem pusztán filozófialilag és esztétikailag szeretném megmutatnia z áramlás természetét, hanem személyeségében is. A Flow érzésfolyamot is jelent egyébként. A szerveződéselmélet szerint minden összefügg mindennel, mindannyian egy élő organizmus létező, tapasztaló, érző sejtjei vagyunk és hatunk egymásra. Ahogyan Heidegger vagy Levinas fogalmaz a fenomenológiában: 'felmerülünk egymás arcából'. Azt szeretném, ha a táncunk a kapcsolatokról is szólna, arról, hogy hogyan hozzuk létre egymást egy érintéssel, egy mozdulattal, hogyan jövünk létre a kapcsolatainkban és a kapcsolataink által. A szerveződéselméletben ahogyan Leibniz monászai: tükrözük egymást, sőt: nem is létezünk egymás nélkül és a köztünk lévő viszony nélkül. Csak a Folyamat valóságos és ennek szélső állapotai - jelen esetben a személyek - egymás által, egymást folyamatosan létrehozva, egymásra refklektáltan vannak és nicsenek ezen a viszonyrendszeren kívül. Szeretném ebben a kontaktimprovizációban megmutatni ezt a minőséget. Az áramlásnak ezt az interszubjektív és nagyon is személyes természetét.
Minden áramláselmélet egyben keletkezésmitológia. Az érdekel, hogy hogyan jön létre valami, mit jelent a kreativitás, a Teremtőerő, maga a teremtés a Folyamatban, hogy minden pillanatban valami új születik és hogy ott lehetünk valami hajnalánál, keletkezése pillanatában.
Így ez a tánc a teremtésről is szól, a saját születésünkről és a kapcsolatunkról, annak ezer szintjéről, ahogyan elutasítunk vagy elutasítanak, ahogyan közelebb hajlunk, érintünk, viszonzunk vagy elszenvedünk valamilyen hatást.
Ez a kontakttánc közben reagál a szövegekre, azokat értelmezi és reagál a vetítésre, az abban megnyíló és csukódó terekre.
Bátorság volna azt állítani hogy teljes improvizációt szervezek minden szinten. A projekt akkor lenne autentikus, ha a hangos létrehozott hanganyagát, a vetítős létrehozott képi világot, a táncosok mozgásokat, a látványos által felrakott térterelő elemeit beállítja térbe és közösen improvizálásba kezdenénk. Ennek nyilván meglesznek a korlátai, a csúcspontjai, ellenpontjai dramaturgiailag, így van egy váz, amiből kiindulunk, de szeretném, ha ez maximálisan egymásra figyelést igénylő közös improvizáció lenne, mert ez közelebb van az Áramlás igazi természetéhez.
Több performanszem volt már és többször alakult úgy hogy improvizálnom kellett színpadon, sok ember előtt, időben elcsúszó látvánnyal és hanggal szinkronban. Ezek az intenzív tapasztalatok arról győztek meg hogy sokkal nagyobb jelenlétet követel és teremt egy ilyen helyzet - különösen ha egymásra utalt résztvevőkkel dolgozunk. Koreográfiánk alakul, mindenki dolgozik a saját anyagával és területén, de a létrejövő megszülető Flow mindig valami aktuális, pillanatnyi, áramló kellene hogy legyen. Minél több inimprovizációs mezőt szeretnék a projektbe emelni. Ez is kísérletezést kíván. Kísérletezünk a szövegekkel, a mozgással, a hanggal, a látványvilággal, a fénnyel, a térrel, hogy az hogyan nyílik-csukódik, mennyire lehet nagy vagy intim egy installáció vagy egy mozdulat. Azt szeretném ha egyetlen pillanat sem lenne mozdulatlan, hanem a körülöttünk lüktető szerves életet utánozva folyamatosan mozgásban lenne.
Ez a hálószerű installáció a mátrix, az anyaméh minőségét is hozná, amelyből belülről lüktet az élet. Ehhez tartozó filozófiai szövegekkel foglalkozom archaikus és modern kozmológiákban. Folyamat - Teológia - Transzformáció című könyvem előreláthatólag 2010-ben lát lapvilágot a L'harmattan Kiadónál. Ezt az áramló minőséget szeretném több szinten, több rétegben megvalósuló látványban felmutatni.
Ez lenne a Flow projekt.
A program részletes leírása
A 'Flow projekt' egy létrejövő új előadás címe és egyben egy rendhagyó kiállításmegnyitó, valamint filozófiai vetítest indító is a Sín Kulturális Központban. A Magyar- és Közép- európai Whitehead Egyesület részéről annak egyik alapító tagja és alelnöke Árik Zsófia vállalja föl a projekt vezetését.
Támogatott pályázat esetén vállaljuk, hogy a projekt megvalósulásának körülményeiről, a produkció sikerességéről, szakmai eredményességéről elemző, esztétikai és kritikai alátámasztássall szakmai beszámolót készítünk. Terveink szerint a Flow-projektről táncművészeti rövidfilmet forgatunk és beszámolunk róla több rádiós műsorban is (Civil Rádió, Fúzió Rádió, Tilos Rádió).
Sikeres projekt esetén a Sín Kulturális Központ a Whitehead Egyesülettel karöltve hosszabb távú együttműködést tervez, filozófiai vitaesteket, konferenciákat, nyári egyetemeket, workshopokat tervezünk a Folyamat jegyében.
Ezzel párhuzamosan kiállításokat és kiállításmegnyitókat is létrehoznánk a Sínben a Noha Alkotóműhely, a Medence csoport, az IRU-projekt és mások szerepeltetésével.
Nincs kizárva a szorosabb együttműködés a Symposion Alapítvánnyal és a Folyamat Társasággal sem, az itt dolgozó művészek filozófiája már egymásra talált a Whitehead Egyesülettel, közösen megvalósított projektjeiken keresztül (Symposion a Folyamat jegyében előadássorozat).
Tehát maga a Flow-projekt nagyobb ívű és egy már elkezdődött, létező folyamatot folytat, annak áramlásába illeszkedik. Célja összefüzni a hasonló gondolkodású művészeti és tudományos csoportokat közös projekt szárnyai alatt, melyek megvalósításához a Sín Kulturális Központ teret és lehetőséget biztosít kölcsönös együttműködés keretében.
Ennek a nagyobb ívű projektnek első állomása a létrejövő konkrét új produkció, a FLOW-projekt. A továbbiakban ennek részletesebb szinopszisát adnám.
Produkciónk kísérleti jellegű és új értékeket kíván felmutatni. Címe, a 'FLOW' áramlást jelent a csíkszentmihályi és annál is tágabb értelemben. Ezt az áramlást szeretném a művészet olddaláról, vizuális és audiális hatásokkal megjeleníteni.
Ezért rendhagyó filozófiai vitaestindító. Folyamatfilozófiai annyiban, hogy terveim szerint az előadás anyagát, szövetét olyan hangminták alkotják majd, melyeket folyamatfilozófiai szövegek alkotnak.
A Whitehead Egyesület megalakulása óta, annak alapító tagjaként írok és fordítok, veszek részt haza és nemzetközi konferenciákon előadóként, publikálok elsősorban külföldön, Alred North Whitehead filozófiájával fogallkozom és rajta keresztül a folyamatfilozófiával, szerveződéselmélettel, organicista filozófiákkal. A Novum Verlagnál 2010 tavaszán megjelenő könyvem címe: Folyamat - Teológia -Transzformáció. A produkció szövegkönyvét elsősorban innen kiemelt és összefűzött szövegrészletekkel alkotnám meg.
Ezekre a folyamatfilozófiai szövegekre épülne egy kontakt improvizációs mozgás az előtérben és a háttérben. Célom egy több rétű látvány megjelenítése olyan módon, hogy benne a látványelemek ne kioltsák, hanem erősítsék egymást. Hogy a látvány ne egy vázra erősített felszínes anyag legyen, valami nem-összefüggő összehordott jelenségvilág, hanem szerves egésszé váljon, koherens legyen a rendszer egészén belül, így 'minden összefüggjön mindennel', együtt lélegezzen, szerves egészet alkosson. A kontaktimprovizációs mozgásnak kellene értelmeznie a folyamatfilozófiai-, szerveződéselméleti mondatokat - azoknak a mozgást kellene értelmezniük. Azt szeretném, ha az eltáncolt, elmozgott mozgás kifejezné azt amit az áramlás jelent és viszont, hogyha az áramlásról szóló filozófiai szövegeket a látvány képes lenne értelmezni, nem pusztán illusztrálni vagy megjeleníteni. Ehhez járul a harmadik szint: a vetítés.
2006 bábszínészi diplomamunkám óta vetítős bábszínházakkal dolgozom és ilyen előadásokat is szeretnék létrehozni a jövőben. Úgy gondolom, hogy a vetítésnek, mint látványelemnek más értelmet kell adnunk a bábművészetben vagy a táncművészetben, a cirkuszban vagy a színház világában, vagy a party szférában. Nemcsak egy alárendelt szerepet, a kiszolgáló, zenei aláfestő látványét, hanem egy azt értelmező, dimenziót megnyitó hatásét, mely ideális esetben nemcsak átszínezi de értelmezi is a történteket. A Flow-projektben két VJ-vel dolgozom. Panni Pekingben tanult Vj-zni, Jerome francia származású. Az ő formanyelvük, képi világuk és színeik fogják alkotni a projekt látványát, ők felelősek a fény- és látványtervezésért is amellett, hogy összeállítják, vágják, animálják és vetítik az előadásban a vetítés képi anyagát. Azt szeretném, hogy a vetítés ne plussz egy látványelem legyen, ami sajnos sok előadásban előfordul, hanem legyen élő kapcsolatban az előadás minden sejtjével. A játszók, a táncosok - egy férfi és egy nő - kapcsolatban vannak a vetítéssel, mozdulataikkal azt eltolhatják, nagyíthatják, kicsinyíthetik, a kép torzul, átvetül másik felületre és ugyanígy a vetítés is hat a játszókra, Tér nyílik és csukódik és erre a táncosok mozdulatokkal reagálnak. Azt szeretném ha egy folyamatosan áradó és vég nélkül mozgó áramlás lenne, amelyben a látvány , az előtér és a háttér dinamikus kölcsönhatásban van. Erre jön még rá a szövegréteg, a folyamatfilozófiai és szerveződéselméleti szöveget hangmintákkal megvágva. A hangot közösen hozzuk létre majd Pirisi László segítségével (aki a napokban bemutatott Rózsaszín Sajt c. film zeneszerzője egyébként) hang drummos keleti hangmintái segítségével.
A látvány vagy díszlet egy szent tér, különböző vetítésre alkalmas felületekkel, fehér vásznakkal, elasztikus anyagokkal és Uri Ildi installációival. Uri Ildi a MOME-n végzett textil szakon, már Weöres: Médeia c. diplomamunkámban a segítségemre volt, ő készítette a jelmezeket és azokat a gömb felületeket, melyekre akkor vetítettünk. Azóta még monumentálisabb lámpaernyőket, gömbfelületeket hozott létre, a Noha Alkotóműhelyben, ezeket szeretnénk használni a Flow- projektben is. A nagy (3-4 méteres) gömbökön kívül szeretnénk pókhálószerűen átszőtt alakzatokat és ezzel befonni egy teret. Erre a Sín Kulturális Központjában lévő terek alkalmasak belmagassági és minden szempontból. Ezek a nagy méretű installációk bent is maradnának a térben és így a Flow-projekt c. előadásunk ennek a kiállításnak a rendhagyó kiállításmegnyitója is lenne egyben. Nagyon jól tagolná a teret és a benne létrejövő energiákat, információs csatornát nyitna meg. Ez tehát a produkció úgymond negyedik rétege. Ezeket az installációkat szeretném forgatni is. A forgó kötött installációk árnyékával is játszunk és a rájuk történő vetítéssel. Írásvetítővel, diavetítővel, projektorral dolgozunk, ezekkel lehetőségünk van a képet nagyítani, torzítani, színezni, eltolni, stb.. Így Uri ildi installációi színházi térbe kerülve maguk is játszókká, legalábbis játszó felületekké válnak, megmozdulnak, a báb funkcióiját töltik be átvitt értelemben, mint animált tárgy. Játszunk emellett a fénnyel, annak megtörésével.
A mozgás az előtérben és a háttérben, vetítve és sziluettként történik. Sápi Ádám kontakttáncossal dolgozom, aki nemcsak a kontaktban, de a különböző keleti mozgásformák ismeretében és a keleti filozófiákban, ezek közül a buddhizmusban is járatos. Úgy gondolom, hogy személyében nemcsak egy tehetséges, magas férfi táncos testet, hanem egy szellemi partnert is találtam ennek a közös táncnak a megvalósításához. A másik táncos én leszek, színpadi mozgást tanultam még a Budapest Bánszínházban stúdiósként, pantomimes vizsgát az Állami Artistaképzőben tettem, táncterápiával aktívan tíz éve foglalkozom. A mozgás és a tánc terápiás médiummá válnak, ahogyan minden más művészeti forma is számomra, képes tudattartalmak közvetítésére, megélésére, kifejezésére. Ez a táncunk most a párkapcsolatok alakulásáról is szól.
Az t szeretném, ha a Flow, az áramlás ez esetben kilépne a személytelenség szintjéről, nem pusztán filozófialilag és esztétikailag szeretném megmutatnia z áramlás természetét, hanem személyeségében is. A Flow érzésfolyamot is jelent egyébként. A szerveződéselmélet szerint minden összefügg mindennel, mindannyian egy élő organizmus létező, tapasztaló, érző sejtjei vagyunk és hatunk egymásra. Ahogyan Heidegger vagy Levinas fogalmaz a fenomenológiában: 'felmerülünk egymás arcából'. Azt szeretném, ha a táncunk a kapcsolatokról is szólna, arról, hogy hogyan hozzuk létre egymást egy érintéssel, egy mozdulattal, hogyan jövünk létre a kapcsolatainkban és a kapcsolataink által. A szerveződéselméletben ahogyan Leibniz monászai: tükrözük egymást, sőt: nem is létezünk egymás nélkül és a köztünk lévő viszony nélkül. Csak a Folyamat valóságos és ennek szélső állapotai - jelen esetben a személyek - egymás által, egymást folyamatosan létrehozva, egymásra refklektáltan vannak és nicsenek ezen a viszonyrendszeren kívül. Szeretném ebben a kontaktimprovizációban megmutatni ezt a minőséget. Az áramlásnak ezt az interszubjektív és nagyon is személyes természetét.
Minden áramláselmélet egyben keletkezésmitológia. Az érdekel, hogy hogyan jön létre valami, mit jelent a kreativitás, a Teremtőerő, maga a teremtés a Folyamatban, hogy minden pillanatban valami új születik és hogy ott lehetünk valami hajnalánál, keletkezése pillanatában.
Így ez a tánc a teremtésről is szól, a saját születésünkről és a kapcsolatunkról, annak ezer szintjéről, ahogyan elutasítunk vagy elutasítanak, ahogyan közelebb hajlunk, érintünk, viszonzunk vagy elszenvedünk valamilyen hatást.
Ez a kontakttánc közben reagál a szövegekre, azokat értelmezi és reagál a vetítésre, az abban megnyíló és csukódó terekre.
Bátorság volna azt állítani hogy teljes improvizációt szervezek minden szinten. A projekt akkor lenne autentikus, ha a hangos létrehozott hanganyagát, a vetítős létrehozott képi világot, a táncosok mozgásokat, a látványos által felrakott térterelő elemeit beállítja térbe és közösen improvizálásba kezdenénk. Ennek nyilván meglesznek a korlátai, a csúcspontjai, ellenpontjai dramaturgiailag, így van egy váz, amiből kiindulunk, de szeretném, ha ez maximálisan egymásra figyelést igénylő közös improvizáció lenne, mert ez közelebb van az Áramlás igazi természetéhez.
Több performanszem volt már és többször alakult úgy hogy improvizálnom kellett színpadon, sok ember előtt, időben elcsúszó látvánnyal és hanggal szinkronban. Ezek az intenzív tapasztalatok arról győztek meg hogy sokkal nagyobb jelenlétet követel és teremt egy ilyen helyzet - különösen ha egymásra utalt résztvevőkkel dolgozunk. Koreográfiánk alakul, mindenki dolgozik a saját anyagával és területén, de a létrejövő megszülető Flow mindig valami aktuális, pillanatnyi, áramló kellene hogy legyen. Minél több inimprovizációs mezőt szeretnék a projektbe emelni. Ez is kísérletezést kíván. Kísérletezünk a szövegekkel, a mozgással, a hanggal, a látványvilággal, a fénnyel, a térrel, hogy az hogyan nyílik-csukódik, mennyire lehet nagy vagy intim egy installáció vagy egy mozdulat. Azt szeretném ha egyetlen pillanat sem lenne mozdulatlan, hanem a körülöttünk lüktető szerves életet utánozva folyamatosan mozgásban lenne.
Ez a hálószerű installáció a mátrix, az anyaméh minőségét is hozná, amelyből belülről lüktet az élet. Ehhez tartozó filozófiai szövegekkel foglalkozom archaikus és modern kozmológiákban. Folyamat - Teológia - Transzformáció című könyvem előreláthatólag 2010-ben lát lapvilágot a L'harmattan Kiadónál. Ezt az áramló minőséget szeretném több szinten, több rétegben megvalósuló látványban felmutatni.
Ez lenne a Flow projekt.
2010. január 25., hétfő
2010. január 23., szombat
Földvári Sándor: Folyamatszemlélet a történettudományban
Folyamatszemlélet a történettudományban
- a birodalmi paradigma példáján
HA és amennyiben hasznosítható a folyamat-filozófiai metodika történettudományi konkretizáláson (mint az általános a különösben), akkor ennek lehetséges példájaként (mint a különös az egyesben) Atropates perzsa makedónà atropatenei uralkodó esetét; valamint az iszlám előtti-iszlám kori közel-keleti birodalmak példáján bizánci-arab kölcsönhatásokat, illetve a középkori Andalúzia iszlám-zsidó-keresztény békés államából előbb a beduin dinasztia keményebb, majd a keresztények visszafoglalása utáni drasztikussá váló belső struktúrájú Ibériai-félsziget példáján a tudományra termékenyítőleg ható dialógus-paradigmát, és másokat elemzünk.
A szerző alapvetően történetfilozófusként és vallástörténészként kíván hozzászólni a 19/20. századforduló történettudományának birodalmi paradigmája, valamint a 20. század derekának marxista osztályellentét-paradigmája, nemkülönben a messianisztikus vallási történetfelfogások üdvtörténet-paradigmája mellé párhuzamba állítható folyamat-filozófián alapuló történetfilozófiához, ha és amennyiben ilyen van vagy lehetséges. Nem kíván egyik mellett sem kiállni, hanem valamennyit konfrontáltatni. Példaanyagát elsősorban az általa ismert ókori közel-keleti, valamint az iszlám kultúrkörrel érintkező más szférák történetéből veszi. Követendő modellnek Toynbee szemléletét vallja, ám kísérletet tesz ennek a korlátait is bemutatni, mint aki Toynbee-követőként fordul érdeklődéssel a folyamatfilozófia felé.
On the resemblance of the sensation of Otto Rudolf’ s numinous and Mihály Csíkszentmihályi’s Flow
On the resemblance of the sensation of Otto Rudolf’ s numinous and Mihály Csíkszentmihályi’s Flow
Written by: Daniel Frank
In my lecture I am going to try to compare the perception, which was called numinous by Otto Rudolf in the beginning of the XX th. century with the perception/sensation what Mihály Csikszentmihályi called Flow in the third quarter of the XX th. Century. I think that these two sensations are almost numeically identitcal. However there is one cardinal difference between them, while in Otto’s work the numinous sensation comes forth from experiencing the Numen (God), the feeling of the Flow can be the consequence of any activites: you can feel it, while doing a sport, painting or even while working. It seems like – for you- that time has stopped for a second, and you cannot sense your problems.
I feel as if Csiíkszentmihályi’s thoughts are the extensions of Otto’s numinous from the religious to oridinary expereinces.
1,Otto’s numinous
Even the title of Otto’s major work (The saint) can mislead us, because he is not discussing the concept of the saint accepted by common sense.
In the ordinary usage the expression saint means the followings: absolutely virtuous, perfect, good. But according to Otto these are not the proper uses of this term. He even accepts, that this word reflects to these things mentioned above however it contains an emotional surplus.
If we agree with Otto then the Latin: sanctus, the Greek: hagios, the Hebrew: qados terms originally reflected to this emotional excess and have not pointed to the moral surplus.
After Otto has showed to the reader what’s the difference between the modern, and the older common use of the expression: saint, he is broaching up a new term, which is reflecting to the older usage of the concept of the saint. When we are experencing the Numen ( God) we can feel the numinous sensation. The Numen is God without any moral excess.
1.1. The elements of the numinous: creautre feeling (teremtmény érzet).
In order to feel the numinous sensation there has to be more emotions in the specific person at the same time. Besides more others one of these is the creature feeling. The person who is experiencing this feels like if she/he was nothing, because she/he has faced the Creator.
The absolute creature feeling (dependence) can only evolve if one can feel the absolute mastership of the Creator.
1.2.The Mysterium tremendum and the majestas
Who would not be scared of the Creator? On icons we can frequently see the closest servants of the Lord, the angels who are trembling from the simple presence of God. From this we must conclude, the humans whose power is far less than the angels’ has to be afraid from God. Otto is approaching the topic from a linguistic point of view. He is bringing up examples from three different languages for expressing fear. In Greek: sebastos, in English: awe, in German: Grauen.
According to Otto the religious sensation of fear has not evolved from natural fear. Or in other words: if you are shuddering from the Creator it is not a natural fear. Only those can have this special kind of sensation in whose soul something unique has moved. It is also important to note, that int he opinion of Otto the natural fear and the fear of God do not differ in quantity, but in quality. In other words: we can enhance the natural fear ad infiniutm, however doing so we will never reach the religious fear of God.
The Mysterium tremendum also means the absolute inaccessability, part of this is the Power of God, the full mastership: the majestas.
1.3 Mysterium
While examining this element of the numinous Otto is using his linguistic method again. The root of the expression mysterium comes from the sanscrit term mus, which means: hidden. In this ancient language words like: cheating or stealing came from this root. The meaining of mysterium is: secret or foreign.
A mystical object cannot be understood. I can never understand it, because its nature is completely different ( mert egészen más a természete). A profane example for this is the ghost. This creature like the Creator is completly different, a thing what does not belong to our reality. That’s why many people are so interested in ghosts.
1.4 Fascians
Despite of the fact that the numunous is scaring, its still attracting and stunning. The fascians is the element of the numinous, which can tranquil the soul. The nature of the fascians is alike in all of the religions. The nirvana is only negative as a concept, the sensation itself makes those who believe in it for the strongest devotion.
1.5. The amazing ( a bámulatos)
According to Otto the real meaning of the term amazing is: what makes us uncomfortable, when we are close to it, what is hidden or numinous. We feel this when we are close to the Creator.
1.6 The augustum
The augustum is one of the the major elements of the numinous. It is the commanding part of the sensation.
1.7. The summuary of the numinous
The term saint is a complex concept, which has a rational and an irrational part. However the numinous sensation is not emenating from the feelings, but its coming forth from them. The numinous is reflecting to a deeper reason, what is more than Kant’s pure reason.
In order to be able to feel the numinous sensation the soul has to have the disposition what makes it able to sense it.
If you are axperiencing the numinous sensation it has a terrifying effect on you and it occurs over and over again frequently.
2, Csíkszentmihályi’s Flow
After briefly summarizing Otto’s numinous le tus examine, what Csíkszentmihályi writes about the Flow sensation:
The ’Flow’ is the phenomenon, when our mind is in a harmonical order and we would like to continue the activity, which we are currently doing for its own sake. Thiniking of some activite types in which the flow experience occurs often- these are for instance: the sport, the game, the art, and the practice of different hobbies-, we can more easily understand what makes people happy (The original Hungarian part of the text is: „ Flow” (áramlat) az a jelenség, amikor tudatunk harmonikusan rendezett, és magának a tevékenységnek a kedvéért szeretnénk folytatni, amit éppen csinálunk. Néhány olyan tevékenységi formára gondolva, melyekben az áramlat-élmény gyakorta jelentkezik- ilyen például a sport, a játék, a művészet és a különböző hobbik gyakorlása-, könnyebben megértjük mi teszi boldoggá az embereket.)
We could see before, that Otto has said, in order to be able to have to sensation of the numinous our soul has to be able recieve it. Like Otto Csíkszetmihályi writes that not all of us are capable of experiencing the Flow.
Some individuals who have scizophrenia cannot have this expereince because they sense too many things in their environment, even the unimportatn ones. Because they cannot focus they are listening to everything, but therefore they cannot be happy.
However there can be other cases, when someone cannot be happy. Csíkszentmihályi describes the native population of the Caribbean islands who were conquared by few Euorpean nations and were forced to work for them on the crop fields, their life had become so painful that they could not be happy anymore and did not even reproduce, so they became extinct.
On the other hand the author describes persons whom he calls Flow-people ( Áramlat-emberek), who can be happy in situation, what would be found unbearable by others.
Besides others he mentions a man who was in the same jail as Solzsencinyicn. This person made a world map to the wall of the prison and he imagined, he was going trough Asia and Europe and he has proceeded a couple of kilometers each day. But not he was the only on who has kept himself alive in this way. Hitler’s favouire architect Albert Speer only survived the time spent in jail, because he imagined as he was travelling from Berlin to Jerusalem imagining the landscape and the events happenin trough his journey. However we can also be happy in ordinary situations, for instance: when we are dancing.
2.1 The joys coming forth from moving
According to Csíkszentmihályi not only sport, but also dancing can bring us happiness. From the most rudimentary to the most complex forms of dances can bring us joy.
Many of the elderly people think that dancing in discos is purposeless and bizarre. In the opinion of Csíkszentmihályi it is an important source of happiness for young individuals.
According to my view we can say that dancing between many people can be a source of happiness even for older people. And it is because one element of the numinous. While dancing to an extremley loud music, you might not even feel yourself, you cannot hear your own voice, but you can have the creature feeling. You may feel like you are nothing compared to the mass. I argue it is a profane manifestiaton of the creature feeling.
2.2. Joys of sexual acitvity
Csíkszentmihályi states, that when people are thinking of joyful things they are most likely thinking of sex.
At the beginning of a relationship it is enough to explore phisycal challanges to experience the Flow, however if we do not develop romantic love our relationship can easily become still water.
According to me the Flow sensation coming forth from sexual expereince is the profane type of Otto’s Mysterium. When we are experiencing a new person’s curious body, desires and reactions to our sexual acts we can say that we are exploring a new territory and it fills us with joy and excitement. And as Otto has written we cannot understand the mystical object- in this case the other person.
3, Comparing the two sensations
Despite of the fact I have examined only portions of the great works of Otto and Csíkszentmihályi. I believe I can make some inherences.
I don’t see major difference between the sensation of the numinous and of the Flow. I think we are genetically and socially programmed to be able to feel the state of perfect happiness, whether we call it numinous or Flow. I am convinced that the elements of the numinous can be all found in the Flow. But indeed it is true I have only mentioned two sacred elements, which in my opinion can occur int he Flow. Namely: the creature feeling and the Mysterium. However it is not too difficult to prove the presence of the other parts of the numinous int he Flow.
Let us pick the Myterium tremendum for instance. If Kate Stuart, a religious English citizen goes to the church and there he is shaking when he feels he is facing with God, why would it be impossible for her to feel the same, when he can see the Queen of her country?
4, Personal experiences
After introducing and comparing these two sensations let me tell a couple of examples from my own life for experiencing the numinous.
Let me demonstrate three of them. One with music, one with a book and one with a movie.
A, I can go the distance
Even Descartes thought that tales can make your mind sharper, but many of us are just laughing on those adults who are reading or watching tales. I have to admit that I love talis and animatied movies, because they can teach me many things ina n understendable way. However they are not only teaching and enterating me, but the music of some of them instantly makes me to feel the numinous sensation. For instance the song I can go the distance from the movie Hercules makes me shiver and sometimes even cry.
B, The chronicles of Narnia
Many people praise the novel The Lord of the Rings, but many of them don’t have a clue of the great book: The Chronicles of Narnia, which written by C.S. Lewis, a great friend of the author of the previously mentioned book. But unfortunately people who have not read Lewis’ novel think it is just one of those usual fairy tales. The intention of the author was however to write a fabulous story both for children and for adults of the values of beliving in God. Despite I am an agnostic, and I do not know whether God exists or not, while reading this book I have experinced the creature feeling and the Mysterium tremendum many times.
C, Avatar
Most critiques written on the new movie of James Cameron emphasize how great this film appears ont he screen, especially if you are watching the 3Dimension version of it. They are thinking of the beautiful creatures, the special effects and so on. It is all true, but for me not these things made up the core of this masterpiece. But rather the union of the different creatures with each other and with their planet and their environment made me feel the numinous sensation. It was asthonishing as the human like native creatures of the moond named Pandora could unite themself with the plants and even with the ferocious beasts mentally, by sticking their hair into them.
You could note that I have used the term numinous instead of Flow in this final part, it was the result of a concious decision. I prefer Otto’s term despite of the fact I am an agnostic. However I like it so much, because I think all of our profane joys and our happiness can be explained with the elements of Otto’s numinous.
Literature
Csíkszentmihályi Mihály: Flow Az áramlat, A tökéletes élmény pszichológiája Translated by: Legéndyné Szabó Edit, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001.
Otto, Rudolf: A szent Transleted by: Bendl Júlia, Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
Simon Lehel – Szilágyi Levente: Mesterséges negatív „flow”
Simon Lehel – Szilágyi Levente: Mesterséges negatív „flow”
(abstract)
Huxley utópiájában, a „Szép új világban” van egy bizonyos szer, a „szóma”, amely a hypothalamusra hat és megváltoztatja a habituális – szexuális akaratot. Magát az akaratot, hiszen aki ezt beveszi, „önnönszántából” más szexuális-érzelmi stratégiát követ: promiszkuissá válik, s ez által az új egyén centrikus társadalom kiszolgálójává; de saját szabad akaratából.
Ez is egyfajta „szexuális negatív flow” egy drog által generálva.
Mi egy ilyen „szóma” gyakorlati közelségében vagyunk kutatásainkban – egy közel agyspecifikus vasopressin-analóg ligandumunkkal. Ez egy V1/V3 antagonista, a V2, a renális receptorokra egyáltalán nem hat, lineáris (nincs benne diszulfid-híd), enzimstabil, feltehetően átjut a vér/agy-gáton, ill. in vivo alkalmazható és a felezési ideje is ideális kb. 2 óra.
Ugyanakkor mi, a fentiek értelmében a PET-MRI közös vizsgálattal a publikus kutatásban először végeznénk ilyen feltárást; itt nem a PET-MRI technológia a teljes újdonság, sokkal inkább az elméleti kódrendszerünk e technikával való gyakorlati bebizonyítása.
Vajon lehetséges bármilyen pozitív vagy mesterségesen negatív „flow” – állapotot kelteni farmakológiai eszközökkel? Ez az előadásunk kérdése.
2010. január 20., szerda
2010. január 17., vasárnap
2010. január 14., csütörtök
Flow konferencia program
jan 24 vasárnap este 17:00-23:00-ig Flow konferencia a Sín Kulturális Központban!
1139 Budapest Gyutacs u. 10-18.
17:00 Ferenczi Dániel: A numinózus és a flow élmény c. előadása
17:30: Simonfi Attila: A folyamatelvű relációs gondolkodási rendszer
18:00 Földvári Sándor: Folyamatszemlélet a történelemtudományban
18:30: Haui Bali: Örvénytánc az Örökkévalóhoz
19:00: Péter Ági: Az alkotás öröme
19.30: Árik Zsófia: Thomas Aquiinas and the rival process theology: static and dynamic views of God
20:00: Simon Lehel - Szilágyi levente: Mesterséges negatív flow
20:30: Árik Zsófia: A folyamatteológia korai forrásai a Világlélek koncepcióján keresztül
21:00: Árik Zsófia: Áramló sziromtér c. performance
Péter Áginak és Uri Ildinek lenne 'kiállítása' a térben.
A videokonferencián tervezett résztvevők: Michael Heather (Nagy Britannia), Kurian Kachapilly(India), Satya P. Gautam (India), Orsós Gyuri (Stuttgart), Hoppál Kál Bulcsú (Románia)
2010. január 12., kedd
Földvári Sánddor: Folyamatszemlélet a történelemtudományban
Folyamatszemlélet a történettudományban
- a birodalmi paradigma példáján
HA és amennyiben hasznosítható a folyamat-filozófiai metodika történettudományi konkretizáláson (mint az általános a különösben), akkor ennek lehetséges példájaként (mint a különös az egyesben) Atropates perzsaà makedónà atropatenei uralkodó esetét; valamint az iszlám előtti-iszlám kori közel-keleti birodalmak példáján bizánci-arab kölcsönhatásokat, illetve a középkori Andalúzia iszlám-zsidó-keresztény békés államából előbb a beduin dinasztia keményebb, majd a keresztények visszafoglalása utáni drasztikussá váló belső struktúrájú Ibériai-félsziget példáján a tudományra termékenyítőleg ható dialógus-paradigmát, és másokat elemzünk.
A szerző alapvetően történetfilozófusként és vallástörténészként kíván hozzászólni a 19/20. századforduló történettudományának birodalmi paradigmája, valamint a 20. század derekának marxista osztályellentét-paradigmája, nemkülönben a messianisztikus vallási történetfelfogások üdvtörténet-paradigmája mellé párhuzamba állítható folyamat-filozófián alapuló történetfilozófiához, ha és amennyiben ilyen van vagy lehetséges. Nem kíván egyik mellett sem kiállni, hanem valamennyit konfrontáltatni. Példaanyagát elsősorban az általa ismert ókori közel-keleti, valamint az iszlám kultúrkörrel érintkező más szférák történetéből veszi. Követendő modellnek Toynbee szemléletét vallja, ám kísérletet tesz ennek a korlátait is bemutatni, mint aki Toynbee-követőként fordul érdeklődéssel a folyamatfilozófia felé.
2010. január 2., szombat
Földvári Sándor:The Flow-Philosophy as An Approach to The Changes in The History of Civilizations (on Ancient Middle-East and Islam Examples)
Legújabb előadónk Földvári Sándor. Előadása absztraktját angolul és magyarul amint megkapom feltöltöm.
2010. január 1., péntek
Árik Zsófia: "Áramló sziromtér" c. performance
Ez az előadás a Gödörben bemutatott Sziromvilág c. performance továbbfejlesztett változata (www.ariadnae.wordpress.com oldalon láthattok róla képeket, tervrajzot, szöveget). Mozgás ugyanebben az installációban vetítéssel, folyamatteológiai hangmintákra.
Árik Zsófia: A folyamatteológia korai forrásai a Világlélek koncepcióján keresztül
Ez az előadás a Folyamat- Teológia-Transzformáció c-. könyvem első Folyamat fejezetének első részletesebben kutatott változata amit az ELTE-BTK Antik filozófia doktori program keretében készítettem.
Árik Zsófia: Thomas Aquinas and the rival process theology: static and dynamic views of Godc
Első előadásom angol nyelvű, ismétlése a 2009-ben Katowicében illetve a Szent Tamás Társaság konferenciáján elhangzottnak. Letölthető a www.whitehead.hu honlapról.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
