Folyamatszemlélet a történettudományban
- a birodalmi paradigma példáján
HA és amennyiben hasznosítható a folyamat-filozófiai metodika történettudományi konkretizáláson (mint az általános a különösben), akkor ennek lehetséges példájaként (mint a különös az egyesben) Atropates perzsa makedónà atropatenei uralkodó esetét; valamint az iszlám előtti-iszlám kori közel-keleti birodalmak példáján bizánci-arab kölcsönhatásokat, illetve a középkori Andalúzia iszlám-zsidó-keresztény békés államából előbb a beduin dinasztia keményebb, majd a keresztények visszafoglalása utáni drasztikussá váló belső struktúrájú Ibériai-félsziget példáján a tudományra termékenyítőleg ható dialógus-paradigmát, és másokat elemzünk.
A szerző alapvetően történetfilozófusként és vallástörténészként kíván hozzászólni a 19/20. századforduló történettudományának birodalmi paradigmája, valamint a 20. század derekának marxista osztályellentét-paradigmája, nemkülönben a messianisztikus vallási történetfelfogások üdvtörténet-paradigmája mellé párhuzamba állítható folyamat-filozófián alapuló történetfilozófiához, ha és amennyiben ilyen van vagy lehetséges. Nem kíván egyik mellett sem kiállni, hanem valamennyit konfrontáltatni. Példaanyagát elsősorban az általa ismert ókori közel-keleti, valamint az iszlám kultúrkörrel érintkező más szférák történetéből veszi. Követendő modellnek Toynbee szemléletét vallja, ám kísérletet tesz ennek a korlátait is bemutatni, mint aki Toynbee-követőként fordul érdeklődéssel a folyamatfilozófia felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése